KOSÁR ( 0 )

Kiss Erika – Zászkaliczky Zsuzsanna (szerk.)
Ige-idők

Ára: 1000 forint

Darab:

ISBN: 978-615-5209-85
Kiadás helye: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 70
Kötet mérete: 20,5x21 cm
Kötészet típusa: papírkötés

A reformáció korának emberei szenvedélyesen érveltek, harcoltak a meggyőződésük mellett. Választ kerestek a legmélyebb egzisztenciális kérdésekre, elszántan kutatták életük értelmét. Az élet keletkezése és elmúlása a halandó embert a végső kérdésekkel ma is szembesíti, amikor úgy tűnik, hogy a tudomány, a technikai fejlődés mindent megváltoztat.

A reformáció korának Magyarországán a török hódítás valóságát, egy teljesen új és idegen kultúrával való sokkoló találkozást is fel kellett dolgozni. Az egyén és a közösség szembesült azzal, hogy nem csak a mulandóság, hanem a kiszámíthatatlanság is a mindennapok része. Elhivatottan keresték az ország, a nemzet széthullásának okait és a túlélés, az újrakezdés, a felemelkedés lehetőségét.

A vágyott egység nem érkezett el. Az etnikailag mindig is sokszínű és története során sohasem egyvallású Magyarország a 16. század második felére a török hódítás és az ország három részre szakadása következtében politikailag szétesett. A török folyamatos és fenyegető jelenléte, az ebből fakadó együttműködési kényszer és a hatalmi vákuum együttesen szokatlan mértékű szólás- és vallásszabadsághoz vezetett, amelynek eredményeképpen a Kárpát-medence Európa felekezetileg egyik legszínesebb vidékévé vált. Régiói, vármegyéi között alig találunk olyat, amelyik teljesen egységes maradt volna.

A látszólag meddő, eredménytelen viták és küzdelmek nem voltak hiábavalók. Újfajta közösségi identitásokat hoztak létre, továbbá megtanítottak arra, hogy együtt lehet élni különféle módon gondolkodó és élő embereknek, közösségeknek is. Protestánsok és katolikusok, kurucok és labancok közötti különbségek soha nem tűntek el teljesen. Versengésük ugyanakkor meghatározó módon formálta az újkori Magyarország arculatát. A reformáció tehát olyan hitbeli, vallási folyamat, amely során kialakult az önmagáért, szűkebb és tágabb közösségért felelősséget vállaló, önreflektált, modern ember lelkisége.

A reformáció az eredeti romlatlan állapothoz való visszatérés szándékával indult, de sok tekintetben újat is teremt. Egyszerre képviseli a folytonosságot és a megszakítottságot. A vizualitásra és gyakorlatra épülő középkori kereszténységgel szemben az írott, prédikált és nyomtatott bibliai szövegre, Isten igéjére helyezte a hangsúlyt, ezzel a szöveg szerepe megnövekedett. Az IGE új megközelítésével, az Ó- és Újszövetség egymáshoz és a jelenhez való viszonyának átértékelésével a reformáció újfajta IDŐszemlélet, múltértelmezést és emlékközösséget hozott létre.

A Magyar Nemzeti Múzeum 2017-ben rendezett kiállítása, amelyhez ez a vezetőfüzet készült, ezeket a folyton változó és összetett viszonyokat és a hagyományképződés stációit mutatja be a magyarországi reformáció történetében. A kötet végigvezet a kiállításon bemutatva a reformáció születését, magyarországi elterjedését, a protestáns vallásgyakorlat átalakulásait és a protestantizmus hatását a magyar tudományban, irodalomban és társadalomban. A kiadványt a kiállítás enteriőrfotói illusztrálják